Tesztek - Suzuki SJ413 (Totalcar)



Forrás: Totalcar

Két törpe a bányában

2006. május 23., kedd 9:43

Nemrég egy nehézsúlyú versenyzőről, a Volvo L120-asról adtam le jelentésemet titkos kő- és témabányám munkafrontjáról. A Totálsár kedvéért újra felkerestem a szívemnek oly kedves üzemet, melyhez ezer, itt nem részletezendő szállal kötődöm.

- Rácz Tamás

A Suzuki 1982-ben váltotta le az LJ 80 jelzésű icipici terepjárót egy valamivel nagyobb modellel, az SJ 410 típussal. A kocsit a különböző exportpiacokon különböző emblémával, különböző néven árulták: Ausztráliában és Kenyában Suzuki Sierrának és Holden Drovernek, Indiában Maruti Gypsynek hívták.


Karosszériából sok volt, motorból csak egy. A 410-es pickup, kabrió, zárt dobozos, üvegezett keménytetős változatban, két tengelytávon, akár hatszemélyes kivitelben, de mindig a 970 köbcentis, 45 lóerős, 74 Nm leadására képes négyhengeres motorral készült, végsebessége 109 km/h volt. Ennek a tűrhetetlen állapotnak vetett véget '84-ben az SJ 413. 1324 köbcentis, 64 lóerős motorjával, ötsebességes váltójával ez a kocsi már nem csak terepen volt elemében (persze főleg azért továbbra is ott), de aszfalton is fel tudta venni a fogalom tempóját. A rettentő erőhöz már rásegítéses fékek (elöl tárcsa!), szélesebb nyomtáv, új hűtőmaszk, műszerfal és ülés is járt. A 410-est 1985 végéig gyártották.

A 413-as már az Egyesült Államokban is nagyon kelendő autó volt. Az elharapódzó szürkeimport szúrta a Suzuki szemét, így a 413-as finomításával 1985-ben létrehozta a kicsit kényelmesebb, puhább, amerikaiasabb Samurait, az első hivatalosan Amerikába exportált összkerékhajtású Suzukit. 1990-ben az autó injektoros 1,3-as motort kapott: 1298 köbcenti, 66 lóerő: a mi jó kis régi Swiftünk blokkja.

Legyőztem!
Legyőztem!

Aztán a tovább puhított, kényelmesített, amerikaiasított SJ-vel 1988-ban a Consumer Reports magazin újságírója fel is borult egy jávorszarvas-teszten, az ügyből később híres jogvita is keletkezett a Suzuki és a lap között.

1996-ban a Samurai megért még egy nagy változást: csavarrugók kerültek a laprugókötegek helyére. Ez lett a "Coily". A csavaros Samurai új fékrendszert, szervokormányt, módosított kipufogórendszert és pár extra lóerőt is kapott. 1998-ban aztán megérkezett az autó, ami már valóban az SJ utódjának tekinthető: a Jimny. Az SJ-t állítólag még ma is gyártják itt-ott; bizonyítékot nem találtunk, de készséggel elhisszük, hogy a Samurai még nem adta meg magát.

Lépcsőmászók
Lépcsőmászók

Nálunk mostanában nagy divatja van az SJ-nek. A használtauto.hu-n keresve e cikk születésének időpontjában 70 találat adódik, nagyrészt kereskedők hirdetésével, akik "hobby célra" "150 ezertől" kínálnak "folyamatosan több darab" Samurait, "házhozszállítással is". Az első rendszámos autó 600 ezer forint környékén jelenik meg, de az igazi megszállottak kétmillió forint feletti áron is találnak autót, akár a 2000-es évjáratból, valahonnan a világ egy eldugott zugából.

Figyelem, aki sok Samurait akar látni, Somogybabodra kell annak menni. Közeleg az idő, a rendezvényt hagyományosan pünkösd hétfő hétvégéjén tartják, ha jól tudjuk, idén június elseje és ötödike között rendezik majd a nagyszabású sárdagasztást.

Keménytetős kabrió, lemezbódés zárt
Keménytetős kabrió, lemezbódés zárt

Na de térjünk végre rá a két tesztautóra. Hogy pontosan mely évjárat(ok?)ból származnak, azt homály fedi. Sehol egy adattábla, egy papír, egy címke. A kocsikat egy részben a Samurai-importra szakosodott kereskedőtől vásárolta a cég tavaly, darabonként négyszázezer forintért, adott számlát is, ahogy kell. Pofára a nyolcvanas évek derekára teszem születési idejüket, talán a sötétebb, sarkain emelőhorgokkal is ellátott autó az öregebb, már ha jelent valamit, hogy ezen fém-, a másikon műanyag visszapillantók vannak. A sötétszürke levehető keménytetős és központi diffizáras, a zöld fémdobozos és nincs benne hátsó üléssor. Vásárlás után hozzájuk se kellett nyúlni, olajcsere és kész, mehettek, szolgálhattak tovább.

Szamuráj a mezőn
Szamuráj a mezőn

Ez a legszebb kép a galériában
Ez a legszebb kép a galériában

Szépek, látszik, hogy megviselte őket az élet, de megmaradtak masszív, jó kiállású, vidám kis fickóknak. Tényleg, fura, hogy a Samurai militáns, szögletes, szigorúan célszerű megjelenésébe jó kedély, humor is vegyül; jó ránézni, felderíti a lelket.

Egyszerűbb nem is lehetne, mégis szép
Egyszerűbb nem is lehetne, mégis szép

A beltér hasonló hangulatot sugároz. Minden kicsi, olcsó és praktikus, de a narancssárga órák, a háromküllős kormány, a kerek légbeömlők, középen a kerek, és japán létére megdöbbentő módon nem zöld, hanem narancsszín fényben játszó kvarcóra vidámságot, lazaságot sugall. A Samurai gyakorlatilag egy Niva, csak valahogy könnyed és játékos módon.

Én még ilyen rendezett motorteret életemben nem
Én még ilyen rendezett motorteret életemben nem

Aztán ha elkezdi az ember használni, a könnyedség már-már terepjáróhoz méltatlan szintre emelkedik. Automata szivatós, ha a karburátor jól van beállítva, a motor pöccre indul. A kuplung, a váltó, de még a terepváltó karja is vajpuhán mozog, kezelésük alig igényel erőt. Ezeken a korai modelleken még nincs szervokormány, de nem is hiányzik, annyira könnyű az eleje, olyan jól eltalálták az áttételezést. A fék rásegítős, bármikor bokából blokkolható a négy kerék. A legröhejesebb talán a hátsó ajtó belső kilincse: pici vaspöcök, akkora, mint a körmöm, szinte a hüvelykujjam súlyára nyitja a zárat. Terepen viszont magától mégsem vágódik ki soha az ajtó, fene se érti.

Ennyi kárpit ma már jóval <br />nagyobb ajtókon is ritkaság
Ennyi kárpit ma már jóval nagyobb ajtókon is ritkaság

Játékautó, tízéves gyerekek fizikumára méretezve. Az ablakot a kurbli két egész háromnegyed fordulatával lehet teljesen leengedni vagy felhúzni, mégis, akár két ujjal is megy, alig kell hozzá erő. Az ülés vékonyka támlájának döntését egy kisujjnyi karocska megemelésével állíthatjuk; rettegtem, hogy majd hátradőlök és széttörik az egész, de nem. Index, világítás, ködlámpa, ablaktörlő: szinte érintésre működik minden. És már vagy húsz éve. A gázreakció élénk, azonnali, a motor lelkesen pörög akár a pirosig, nem érződik rajta a kor. Hihetetlen, hogy a japánok számára mennyire nem gond a tartósság megvalósítása a robusztusság teljes mellőzésével. Egy 950 kilós Land Rover, egy pillesúlyú UAZ, Land Cruiser-fióka.

Sima ügy
Sima ügy

Ezek a kocsik hivatalosan közúton már soha többet nem mehetnek, annál többet kell viszont dolgozniuk a kőbányában, ahol szervizkocsiként, vontatóként, gázolaj-szállítóként, igénytelen mindenesként használják őket. És persze jókat lehet játszani velük. Nekem most a zölddel sikerült, a hardtop épp lemosott alvázzal várt korrózióvédelemre, csak egy lépcsőre kaptattam fel vele pár fotó erejéig, aztán vissza kellett tennem a pormentes garázsba. Kicsit fájlalom, hogy nem sikerült kipróbálni a differenciálzárat, de a zöld anélkül is derekasan teljesített az alkalmi tesztpályán.

Erre a tenyérnyi helyre még befér egy kétszemélyes pad
Erre a tenyérnyi helyre még befér egy kétszemélyes pad

A mindössze kilenc és fél mázsa saját tömegű, 3,43 méter hosszú és alig több, mint másfél méter széles autó rövid, 2,03 méteres tengelytávjával és minimális túlnyúlásaival hihetetlenül mozgékony terepen. A terepszögek más terepjárók kapaszkodóképességét is meghaladják: elöl 42, hátul 38 fok!

Elöl-hátul merev tengely nyeklik-nyaklik. A has mindig védve: kartervédő lemez nincs, a feladatot gyakorlatilag az első tengely látja el, ez koppan a kavicson, ha kell. A központi diffi kapott védelmet, egy vasívet hegesztettek alá. Ha egy elnézett rámpaszög miatt felfeküdne az utó hasa (mondjuk egy lapos háztető szélén, olyan természetes dombot nehezen tudok elképzelni, ahol a Samurai felül), a kasztni az alvázon billegne, nemes részek sérülése nélkül. A hasmagasság különben húsz és fél centi,- volt valamikor, ezeken az öreg példányokon ezt már az épp rájuk került gumi, felni mérete és a rugó öregedése, süllyedése határozza meg.

Merev híd, laprugó
Merev híd, laprugó

A kasztni vidáman zörög, csattog a rossz, vagy nem létező úton. Nemrég bemutatott Blazerünk tulajdonosa azt fájlalta, hogy autója nem fér el az erdei utak UAZ-ok, Nivák által kijárt nyomain. A Samurai számára épp ellenkező előjelű a bosszúságot: fél kerékkel a nyomban, fél kerékkel a bakháton kell ballagnia egy átlagos csapáson. Egyszerűbb, ha nem is az úton megy az ember, hanem - ha nem tapos védett növényt, szegény gazda terményét, pacsirtafiókát - át erdőn, mezőn, mindenen.

U alakú kulissza: balra fent 2 hosszó, lent négy hosszú, jobbra félfent üres, jobbra fent négy rövid
U alakú kulissza: balra fent 2 hosszú, lent négy hosszú, jobbra félfent üres, jobbra fent négy rövid

Ha akadályhoz érünk, a csekély erő és nyomaték a felező bekapcsolásával egy csapásra elegendővé válik. Meredek emelkedőkön még így is célszerű legalább háromezres fordulaton tartani a motort, hogy ne kelljen félúton megállni és kuplungégetve-földet hányva küszködni az elindulással. Kis benzinmotor és terepjárás mégsem zárja ki egymást: japppán, pörgetjük, mert pörgethetjük, és kész.

Megpróbáltam elakasztani. A teszt idején sarat nem találtam, ezért sóderággyal, levegőben maradó kerékkel, kavicshalomra fektetett hassal kísérleteztem. Nem történt semmi, kijöttünk a murvából, visszatolattunk a púpra, lehúzódzkodtunk a kupacról, a kocsi készségesen megtett bármit, amit kívántam tőle. Be kell látnom: a Samurai terepen jóval többet tud, mint én. Meg mint a legtöbbünk. Aki földúton nem féli a rendőrt, viszont szeret sarat, havat dagasztani, remek kis hobbieszközre talál egy ilyen vidám öreg szamurájban.

Víziszamuráj
Víziszamuráj