A hónap autója - 2013.02 - Becii SJ413-a





 
Suzuki 4x4: Hogy került hozzád az autó?
Becii: 2008 nyarán vásároltam Nagykanizsán. Körülbelül egy évvel korábban már elkezdtem szemezni a típussal. Sokáig kerestem pro és kontra érveket a rendszámos és papírok nélküli változatok közötti döntéshez. Mivel több pozitív szempont szólt a rendszámos mellett, így elkezdtem böngészni a hasznaltauto.hu-t. Akkoriban ez volt jóformán az egyetlen rendszámos Samurai, ami megfizethető áron volt, ráadásul itt a közelben. 
 
S: Miért pont Suzuki? Miért pont SJ413?
B: A történet akkor kezdődött, amikor az egyik barátom vásárolt egy becsövezett Samurait. Csapatni járt Ladás barátaival, s néha belemerészkedett egy-egy nagyobb tócsába is. Egyszer elvitt egy ilyen útra, s egyből megtetszett, hogy olyan helyeken még vígan elmegy, ahol más már rég felhasalt. Arról nem is beszélve, hogy a tetőn átfröccsenő víz és sár egyvelege mesés látvány volt. 
Az igazi pikantéria, hogy apum kb. 10-15 éve szeretett volna egy Suzukit, amivel majd eljár horgászni. Akkoriban lebeszéltem róla, később viszont én győztem meg a típus szépségeiről. Ő és nagybátyám próbáltak a Niva mellett érvelni, de láttam a két típust egyszerre terepen, s kézzel fogható volt a kis SJ előnye. Természetesen a fogyasztás és a megbízhatóság is fontos szempont volt.

 
S: Mire használod az autót? Hobbi, munka, vagy vegyesen?
B: Is-is. Első sorban hobbi célra van az autó. Talán elmondhatom, hogy genetikailag belém lett ültetve a benzingőz és a járművek imádata. Apai nagyapám imádta a motorsportokat, élt halt a motorozásért, legyen szó akár terep, akár utcai változatról. Ha ma élne, akkor most vagy krosszmotorral versenyeznék, vagy raliznék. Bár a felől semmi kétségem, hogy a terepjárózás, különösen a triálozás is tetszene neki.
Szélsőséges téli időjárásban napi rendszerességre van fogva, mivel a város magasabb fekvésű részén lakunk, ahova keményebb időben kihívás a hazajutás is. Mindenképp olyan autót kerestem, amivel jóformán bárhova eljuthatok, legyen az aszfalt, vagy terep. Korábban, a gimnáziumi éveim alatt rendszeresen gyalogtúráztam, most pedig külön élvezem, hogy olyan helyekre is eljutok, ahova még gyalog sem indulnék el. 
Mivel a jelenlegi munkahelyem 30 km-re van, és a másik autóm felújítás alatt van, így kénytelen vagyok napi használatra fogni az SJ-t. Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt azért, mert hatalmas élmény számomra a mai napig közlekedni vele, pláne mivel nulláról lett felújítva, s jóformán minden ki van cserélve rajta, így eléggé megbízhatónak mondhatom. A másik oldalon viszont ott a fogyasztás, ami a jelenlegi üzemanyag árak mellet igencsak kiábrándító. 

 
S: Miket módosítottál az autón?
B: Ahogy mondani szokták: „a terepjárózás ott kezdődik, hogy veszel az autóra egy rendes gumit!” Nos, ez nálam nem így indult. Elsősorban azért, mert már Hankook Dynamic MT mintával vettem, másodsorban pedig a durvább gumira szánt összeg elment minden másra. Az autó ott hullott szét, ahol csak tudott. Az ára ellenére rendesen lelakott példány volt, s nem is volt kérdés, nulláról kell kezdeni, ha hosszú távon tervezek vele. A fő cél az volt, hogy megbízható legyen, illetve versenyeken is helyt tudjak állni vele. Ilyenkor ugye felmerül, hogy gyári állapotában simán nevezhető a „normál” kategóriában. A tervezgetés ott indult, amikor realizálódott, hogy egy-egy autózás során az épített autókkal együtt gyakorolunk, s ott nincs olyan, hogy normál kategória. Nincs olyan, hogy lehetetlen, maximum költségkímélő.


 
Felújítás során amit lehetett kicseréltem újra, illetve a még használható alkatrészeket otthon homokfújtam, alapoztam és festettem. A karosszéria és az alváz maradt az eredeti, bár a kerékjáratok kicsit fel lettek bővítve. A laprugókat megíveltük 18cm-re, a köteg kapott plusz két-két lapot, valamint nagyobb rugónyolcasokat. Ez természetesen megkövetelte a hosszabb lengéscsillapítókat, és fékcsöveket. A motor egyelőre maradt a gyári 1300 cm3-es, karburátoros. A terepváltón áttételt módosítottunk, ami terep fokozatban nyomatéknövekedést, és sebesség csökkenést eredményezett. Ez különösen jó versenyen, mivel az erő nem fogy el, és lejtmenetben is fogja rendesen az autót. A főbb módosítások között volt még a hátsó levegős differenciálzár, valamint a szervós kormánymű. A technikai módosítások nagy részében Fekete Jani barátom segített, többek között az ő ötlete volt, hogy ha a diffizár működtetéséhez levegőt kell termelni, akkor vessük el a szokványos 12V-os kompresszort és biztosítsunk megfelelő mennyiségű levegőt akár egy légkulcsnak is. Arról nem is beszélve, hogy így bárhol, bármikor tudom növelni, vagy csökkenteni a keréknyomásokat. Az utastérből kidobtam a gyári műanyag kárpitot, s szabtam bele egy esztétikusabb szövetet. Ebből jutott a hard top tetőre is, így a lecsapódó pára végre nem a nyakamba csöpög. A komfort érdekében Swift GTi üléseket tettem bele. Mivel a mozgékonyság és a stabilitás is fontos szempont volt, így lekerült a kanyar stabilizátor, de 30 mm-es nyomtávszélesítők kerültek fel. További „extraként” H4-es első fényszórókat szereltem be, a benzintank védelmére hajtottam egy 3mm vastag bordázott alumínium lemezt, a tetőre feltettem két szúró- és két terítőfényszórót, illetve kapott egy riasztós központi zárat is. 

 
S: Merre jártál eddig az autóval?
B: Javarészt itt Zalában járok az autóval, legmesszebb talán Badacsonyban voltam vele. 
 
S: Mik a további terveid?
B: Mindenképp szeretném megtartani az autót, s minél több versenyen indulni vele. A közeljövőben finomítani kell még a levegő rendszeren (olajozás, vízlecsapatás), valamint apró karbantartási munkák vannak a használatból adódóan. Ami még várat magára, az egy B oszlopi belső bukócső, küszöbvédők, valamint erősebb lökhárítók. Ha ezek meglesznek, akkor tartok majd ott, hogy megvalósult az álom, és csak bizakodhatok, hogy további alakításon nem töröm majd a fejem.

 
S: Mennyire vagy megelégedve az autóval?
B: Most már azt tudom mondani, hogy elégedett vagyok. Ez főként annak tudható be, hogy ésszerű keretek között nyúzom, de egyelőre állja a próbát. A családban apum egyre jobban élvezi, s próbálgatja extrémebb körülmények között is. Arról nem is beszélve, hogy sok pozitív visszajelzést kapok vele kapcsolatban, s ez mindig jó érzéssel tölt el.
 
S: Vennél újra SJ-t vagy Samurait?
B: Ha most venném az első Samuraiom, akkor igen. Ezt viszont már nem cserélném le! Most jutottam el arra a szintre az autóval, hogy bármilyen rendellenes hangot ad tudom, hogy hol keressem a hibát, s hogy orvosoljam. 

Becii autójáról rengeteg további képet és videót találhattok a Picasa albumában.


Ha szeretnéd te is bemutatni az autódat, keress minket az info@suzuki4x4.hu címen!