A hónap autója - 2013.06 - Krisztián LJ80-a






 
Suzuki4x4.hu: Mióta van meg az autó?
LJ80HUN: 2001 januárjában vásároltam az autót. 1981-es évjárat, 1994-ben hozták be Olaszországból, ha jól tudom. Ott tartalékos, rádiós jármûként várta a bevetést, de kimentették a sorkatonai állományból, így viszonylag kevés kilométerrel jutottam hozzá. Szinte azonnal kerestem a túrázási lehetõségeket, a hasonló érdeklõdésû embereket. 
 


 
S: Hogy került hozzád, miért pont ezt vetted?
L: Amikor kitisztult bennem hogy LJ-t szeretnék venni, elkezdtem nézegetni a hirdetéseket, újságokat. Többet megnéztem Székesfehérváron, Budapesten és környékén, de nem találtam olyat, ami jó lett volna. Édesapám már Audi kupét, meg kabrió Golfokat ajánlgatott, de kitartottam az LJ mellett. Aztán találtunk egy hirdetést, amiben fém keménytetõs LJ-t próbáltak eladni. Mivel Baján árulták, hétvégi találkozót beszéltünk meg. Már úgy voltam, hogy látatlanban megveszem, és elkezdem felújítani magam, ha ez is lestrapált állapotú. Aztán úgy alakult, hogy a kereskedõ üzlettársa elvitte még Bajától 110km-re vadászni az LJ-t, így azt nem tudtam megnézni. Nagyon ideges voltam, hogy a megbeszélt idõpontban lekocsikázunk jó pár Km-t, és az autó sehol. A kereskedõ elárulta, hogy a szomszéd faluban van egy LJ ami szétszedett állapotban van. De ha összerakják mindenképp meg szeretné venni. Egy nevet adott, meg a települést. Felkerekedtünk, sikerült megtalálni a tulajdonost, majd végül megvenni az LJ-t, miután összerakták. Egy vadász járt ki vele az erdõbe lövöldözni. Mikor hoztam haza még érezni lehetett benne a vad szagát.
 

 
 
S: Miért pont Suzuki? Miért pont LJ80?
L: Megvétel elõtt éveken keresztül Balatonbogláron töltöttünk egy-egy hosszú hétvégét pünkösdkor és valamikor õsszel. A szomszéd üdülõbe jött egy Niva teljesen sárosan. Megkérdeztük hol sikerült a mûvelet az autóval? Azt mondta, hogy van itt valami tereprally, de ebédelni jöttek csak a szállóba, és utána mennek vissza, ha gondoljuk, tartsunk velük. Így kerültem közelebbi kapcsolatba az offroaddal, a terepjárókkal, és a Somogybabodi Offroad Fesztivállal. Azonnal megtetszett, mondanom sem kell. Az ezt megelõzõ évben egy volt osztálytársam közúti balesetet szenvedett sajnos, így otthonról tiltották nagyvas vételét. Az LJ elõtt egy 79-es Chevrolet Camarót szerettem volna megvenni 6.6-os motorral - csodálkoztak is a barátok, ismerõsök, hogy sikerült a másik végletet választanom. A fesztiválon már feltûnt nekem a kis terepjáró, a lámpák között SUZUKI felirattal. Nem tudtam, mi a pontos típusa, de tetszett, hogy kicsi, könnyen mozog a fák között, meg maga az autó is tetszett. Utánanéztem, ahol lehetett, és végül rá esett a választás. Nagyon egyszerû szerkezet, ez is az egyik nagy elõnye, nincs a karosszériában zártszelvény, vagy bármi, amiben megállhatna a víz. Az egész autó elektromos rendszere talán 3 biztosítékra van kötve, amibõl nekem az egyik nem volt benne, mégis mûködött minden. Túlnyúlásai szinte nincsenek is, a kerekek a meglehetõsen kicsi karosszéria sarkaiban vannak. Ez egyébként az egyik hátránya az autónak - hogy kicsi. Hosszabb túrázásra nehéz kiválasztani mit vigyünk magunkkal, és minek kell otthon maradnia a korlátozott helykínálat miatt.
 

 
 
S: Mire használod az autót? Hobbi, munka vagy vegyesen?
L: Vásárlást követõen napi használatban volt az autó, ezzel jártam suliba, majd dolgozni, és természetesen túrákra, találkozókra is. Egy túra alkalmával eltört a fõtengely, ennek ellenére hazavitt, másnap a munkahelyemen vettem észre, hogy folyik belõle az olaj. Elvittem a szerelõmhöz, aki szétszedést követõen csodálkozott, hogy egyáltalán járt még a motor. Utána egy nagyobb alakítás következett, én meg autó nélkül maradtam. Így vettem egy Trabit, és elkezdõdött egy kb. két éves trabis idõszak. Majd még egy Trabit kellett vennem, mert az LJ csak nagyon lassan készült, a Trabi meg nem bírta a kiképzést. Amikor a második Trabi is hanyatlott, bementem egy Suzuki kereskedésbe, és kértem egy Swiftet, melyhez az SLJ-080 rendszámot vettem (Suzuki LJ 80). Ha városba kell szaladgálni, akkor a Swiftet használom, így az elkészülést követõen már kizárólag találkozókra, túrákra, versenyekre, veterán találkozókra járok vele. Vagy esetleg nyáron csak úgy "krúzolni", örömautózni. Ilyenkor a tetõ hátra kerül, a fém ajtó átadja helyét a gyári csõajtónak, és indulok is.
 

 
S: Miket módosítottál az autón?
L: Elsõ körben kapott egy pár fém ajtót, majd egy keménytetõt. Az elõzõ tulajdonos egy automata biztonsági övet tett fel a bukócsõre. Hogy elférjen az automata szerkezet, levágta a hátsó kitámasztást, és kissé megdöntötte az egész bukót. Az övet visszacseréltem fixre, a bukócsövet gyári helyzetbe állítottam és hátra kitámasztottam. Az autót legutóbb két éve újítottam fel. Váltó, terepváltó, hidak, rugók, lengés csillapítók, kormánymû, az egész autót újra vezetékeztük úgy, hogy minden fogyasztóhoz külön megy a pozitív és a negatív vezeték is, de a karosszéria maradt olyan amilyen. A lényeg számomra a mûszaki épség, a karosszéria állapota nem nagyon érdekelt. Amikor kb. 10 éve kilakatoltattam, sajnáltam kivinni a földre. Talán ezért próbálom húzni a karosszériázást, de tudom, hogy nem lehet a végtelenségig. 
 

 
A laprugókat Trabi rugókra cseréltem, hozzá Fiat Uno hátsó lengés csillapítókat tettem. Valamivel magasabb lett így az autó, és rendkívül lágy lett a rugózás. Nagyot tud "lépni".
Régebben a híd fölé volt rakva a rugó, de az LJ kardánok ezt nem szerették, illetve az ilyenkor „kötelezõ” szélesítés miatt a túrák elsõ 100 méterén úgy beterítette sárral az autó saját magát, hogy nem lehetett kilátni belõle. 
Így aztán visszaalakítottam gyárira. Az LJ hidakat hiába újítgattam fel, cseréltem benne a csapágyakat, szimeringeket, folyamatosan szivárgott az olaj ki, a sár be, átkorrodált a hídház, stb. Ezért döntöttem a csere mellett, az SJ 410-es keskeny hídjai kerültek az autó alá, de a differenciálmûvet visszacseréltem az LJ difikre, mert azok rövidebb áttételûek. Tettem bele egy kevlár kuplungot, ami már bõ 7-8 éve teljesíti a szolgálatot gond nélkül, a terepváltóra került egy csörlõ kihajtás, ami majd az elektromos csörlõt fogja leváltani. Jelenleg az elektromos a hátsó híd elõtt, az alvázra van rögzítve. Az üzemanyag tartály is elkerült az autó alól, most a hátsó ülések helyén van, mert itt jobban van védve a sérülésektõl.
 

 
A motor egy Dacia karburátorral lett kissé butítva, ez nagyon egyszerû szerkezet, nincs vákuumcsõ, nincs elektronika, nincs, ami elromoljon. Az alapjárat nem ingadozik, nem ugrik meg 2000-es fordulatra, ha tiszta üzemanyagot kap, problémamentesen mûködik. Egyszerûen, ha nyomom a pedált, akkor megy, emelkedõkön sem fogy el az úszóházból a benzin úgy, mint a Lada karburátornál. Igaz, nem olyan erõs mint volt, de nálam fontosabb pár lóerõnél az egyszerûség és a megbízhatóság - ha bemelegedik, tökéletesen mûködik. Vásároltam egy garnitúra alu felnit is, hogy legyen egy kis csillogás, egy kis új az autón, valamint nem utolsó sorban egyszerûbb tisztítani, ha a túrákon vagy versenyeken sárosak lesznek, így hazaúton nem ráz szét a centrírozatlan kerék. Erre kerültek a Simex mintás gumik. Az LJ legújabb társa egy 28 éves, teljesen gyári, makulátlan állapotú Skif sátras utánfutó, amihez fel kellett tenni egy vonóhorgot. Hogy a versenyeken ne legyen útban, levehetõ horgot tetettem az LJ-re.
 

 
S: Mik a további terveid?
L: Már egy-két éve tervezem a karosszéria cseréjét, de mindig közbejön valami. A mesterem idén Afrikában dolgozik, így még egy kicsit várat magára a mûvelet. Mivel az átlagosnál jóval több vizet és sarat kap az autó, ezért gondolkozom valami alternatív megoldásban, tartósabb korróziómentességet jelentõ lehetõségben - de errõl majd egy következõ cikkben. Felújítást követõen szeretném azonos színûre fényezni az LJ-t és a Skifet.
 
S: Merre jártál eddig az autóval?
L: Fesztiválok, versenyek, rendezvények a célállomások az utóbbi 6-8 évben. A legmesszebb talán Zalaszentgróton voltam vele. De a Balaton, Veszprém, Kecskemét, Dunaújváros, sõt, egyszer még Szlovákia is szerepelt az úti célok között. A rendezvényekre szinte kizárólag az LJ-vel, saját lábán jutok el, de volt már rá példa, hogy a nagy autómmal vittem. Ami persze leért mindenhol. Ezért használom az autókat ott, ahova tervezték. Kicsit a városba, nagyot autópályára, az LJ-t meg terepre.
 

 
S: Mennyire vagy megelégedve az autóval?
L: Most már 12 éve megvan, és nem tervezem az eladását, szerintem nem is kérdés az elégedettség. Ez az LJ80-as egy vászontetõs, vászonajtós kivitel, ami télen meglehetõsen huzatos. A réseken süvítõ hideglevegõt egy pár fém ajtóval próbáltam csillapítani, melyhez egy mûanyag tetõt is segítségül hívtam, így télen teljesen zártként mûködik, a fûtés meglepõen jó hõmérsékletet teremt az utastérben. Nyáron, napsütésben, illetve kánikulában viszont leveszem róla a "télikabátot", a keménytetõ helyére felkerül a ponyvatartó keret összehajtva, a fémajtók ismét átadják helyüket a ponyvaajtó zsanérjainak, a ponyvaajtókat hátrateszem, lenyitom a szélvédõt, és indulhatok is. Így még a motorosok is intéssel tudatják, hogy közéjük tartozónak tekintenek, a többi autóban ülõknél és az utcán sétálóknál elõkerülnek a fényképezõk, a kisgyermekektõl kezdve a nyugdíjasokig sokan integetnek, utánunk fordulnak. Parkolóban vagy a piros lámpánál kapom a kérdéseket, a "lájkokat" - lehetetlen feltûnés nélkül menni vele.
 

S: Vennél újra LJ-t?
L: Vennék, ez nem is kétség. Jópofa, feltûnõ darab. Lassan 33 éves lesz, így a veterán, retro találkozókon is kezdik megszokni a Suzuki-t. Már nem kérdezik meg, hogy hány éves az autó, egybõl beengedik, és azonnal nagyon nagy érdeklõdés veszi körül. Várom már LOA megújulását, mert ez biztos nagy lendületet fog adni az én autóm karosszériájának felújítása felé. 


Ha szeretnéd te is bemutatni az autódat, keress minket az info@suzuki4x4.hu címen!