Tesztek - Suzuki Grand Vitara (A5)



Forrás: A5

2004. augusztus 23., hétfõ - [13:27] 
Suzuki Grand Vitara 2.0 TD teszt 
Kellemes kompromisszum
- Vida Ferenc 

A Grand Vitara sokak szemében nem igazi terepjáró, ám aki egyszer kipróbálta, soha nem vonja kétségbe vitathatatlan erényeit. Magabiztos terepjáró képességek, megfelelõ komfort, praktikum és kis fogyasztás jellemzi a Suzuki nagyobbik, dízelmotorral szerelt 4X4-esét.

Kérdés

A vérbeli terepesek erre is csak legyintenek. Terepjáró? Ez?!?! Muhaha!!! A kemény terepesek viszont – és ezt õk maguk is jellemzõen vállalják - nem normálisak, tehát kifejezetten gépjármû-közlekedésre alkalmatlan helyeken próbálnak meg keresztülvágni. A kevésbé elhivatott terepjárós ilyenkor inkább egy könnyebb megoldást keres, amihez nem kell fél méteres hasmagasságú autó, ilyen pedig azért a legtöbb esetben akad. Persze a Suzuki legnagyobb 4X4-esét sem kell különösebben félteni, hiszen például van benne terepváltó, amibõl rögtön kiderül, hogy nem egy mostanság divatos SUV-val, hanem terepjárási képességeket illetõen egy sokkal komolyabb autóval van dolgunk. A felépítményt vizsgálva további klasszikus terepjárós elemeket találunk: alváz, pontosabban létraváz, elöl McPherson, hátul merevtengelyes felfüggesztés, alaphelyzetben hátsókerékhajtás. Akkor mégis csak terepjáró lenne?

Impressziók

A válasz egy kicsit várat magára, elõtte inkább vizsgáljuk meg a Grand Vitarát tüzetesebben. Kívülrõl ízlés dolga - a legtöbb embertárs szépnek titulálja, én inkább maradnék az átlagosan közömbös, inkább barátságos, mint hivalkodó jelzõk használatánál. A feltûnés hiánya viszont sokaknak imponáló lehet, ez nem az a batár, amivel feszíteni lehet a nyóckerben, bár azért méreteibõl fakadóan kellõ tekintélyt ad a sofõrnek. Érdekes viszont, hogy a nagy külsõ méreteket nem igazán sikerült átmenteni a beltérbe: a hely ugyan elegendõnek bizonyul, elsõre viszont mindenki meglepõdik, hogy egy ekkora autóban miért nincs nagyobb hely. Ez persze elsõsorban a hátsó sorra érvényes, elöl bármilyen testalkatú egyén kényelmesen elfér. Az autóból van viszont hétüléses, nyújtott tengelytávú változat is, abban bizonyára nagyobb a hely a második sorban. Apropó, beltér. Itt igen kellemes meglepetésben lehet részünk, hiszen rengeteg elemében azonos a Liana enteriõrjével, ami a jelenlegi legigényesebb Suzuki-belsõ.

Városban

Az ülés kényelmes, a kormány kissé teherautós, de végül is elfogadható és a váltó is a jónak számít, pláne ebben a kategóriában. A Grand Vitara igazából városban sem vizsgázik rosszul, hiszen a dobozformának köszönhetõen jól belátható, a magas építés miatt pedig nem okoz gondot magasabb padkára felállni, vagy a kátyúkon átszáguldani. Billegni persze ez is billeg, a merev tengelyes konstrukciónak köszönhetõen pedig elég könnyen elkezdenek csikorogni a gumik, még normális használat esetén is. A motor sem tartogat különösebb meglepetéseket: Peugeot-Citroen dízel, alacsony fordulaton semmi, 1800 környékétõl viszont kellemes erõvel. A "klasszikus hangú" erõforráson azért jócskán érzõdik a Grand Vitara másfél tonnás önsúlya, tehát nem kell egy fürge, virgonc jószágra gondolni. A 250 Newtonméter mindenesetre elegendõnek bizonyul a normális haladáshoz, a váltóval pedig nem esik nehézre az ideális fordulatszám-tartományban tartás. Az autó rendelhetõ még kétezres és 2.5-ös benzinmotorokkal is, nyomatékban és fogyasztásban azonban ez a francia erõforrás a legjobb választás.

Úton

Országúton még kellemesebb benyomást kelt a Grand Vitara. Egy terepjárótól ugyebár azt várná az ember, hogy nagy lesz a szél-, gördülési-, és motorzaj, ami hosszabb távon már igencsak fárasztóan hat az autóban utazókra. Nos, a Suzuki terepjárója a tempó növekedésével sem kezd zavaró hangokat adni magából, 90-110 km/órás sebességnél még kifejezetten csendes, a zenét sem kell feljebb hangosítani (ez egyébként sem szól olyan szépen, hogy különösebben igényt tartana rá bárki is, cserébe a szériafelszereltség részét képezi). A jó közérzetet a nyári hónapokban tovább fokozza a légkondi, amely ugyan csak manuális, ám abból a jobbik fajta, vagyis hatékonyan hideget csinál és kellõen finomhangolható. Az apróságokat is van hová tenni, a beltér ugyanis nyúfolásig van kisebb tárolórekeszekkel és pohártartókkal. Utóbbiból ráadásul a hátsó utasoknak is jut, ha a két elsõ ülés közötti doboz fedelét teljesen hátrahajtják. Ötletes megoldás.

A szinte csak országúti és kisvárosi használat során a dízel Grand Vitara 7,3 liter gázolajat nyelt be 100 kilométerenként, ami a kb. 70 százalékos klímahasználatot és a másfél tonnás önsúlyt figyelembe véve bátran nevezetõ jó értéknek.

Hegyen-völgyön

A terepjáró-képességek vizsgálatára igen komoly hangsúlyt fektettünk, így a Grand Vitarát nem máshol, mint a hazai talán legjobb tereppályán, a sobogybabodi úttalan utakon gyötörtük. Lelövöm a sluszpoént: minden igyekezetünk ellenére sem sikerült elakadni. Na jó, volt egy olyan bakhát, amit már nem mertem bevállalni, az összes többin viszont gyökkettõvel, de magabiztosan sikerült keresztülgázolni. A négykerékhajtás aktivizálásáról egy kis lámpa is emlékeztet minket a mûszerfalon, ilyenkor a megnövekedett igénybevétel miatt egy kicsivel nagyobb gázzal kell indulni. Ha már a négykerék is kevésnek bizonyult, jöhetett a felezõ, amivel egy másodpercig nem éreztük bizonytalannak sorsunk kimenetelét. Minden helyzetben teketóriázás nélkül átment, még ott is, ahová az elején még nézni sem mertünk. A Grand Vitara terepezési képességeire tehát egy rossz szót nem lehet szólni, ráadásul szûk manõverezésnél is remekül beláthatók az autó sarkai. Egy Land Rover Defender, vagy egy Discovery persze minden bizonnyal megverné a Suzuki 4X4-esét, elõbbi viszont lényegesen kevésbé alkalmas mindennapi közlekedésre, utóbbi pedig kétszer annyiba kerül.

Válasz

A cikk elején feltett kérdésre, miszerint igazi terepjáró-e a Grand Vitara, tehát igen a válasz, hiszen minden épelméjûen bevállalható akadályt könnyedén abszolvált. További pozitívuma, hogy országúton is megállja a helyét, hiszen csendes, kényelmes és keveset fogyaszt. Sportosan közlekedni persze nem jó vele, akinek ilyen ambiciói vannak, jobban jár, ha a SUV-ok háza táján néz körül, ebben az esetben viszont ne álmodjon hasonló terepjáró képességekrõl. A Grand Vitara egy kellemes meglepetés a Suzukitól, bátran ajánlható. Konkurenseihez képest ráadásul kellemesen olcsó, hétmillióért igazából mindkét célra ennyire jó autót nem találni.