Tesztek - Suzuki Grand Vitara 3.2 Automata 2010 (okauto)



Forrás: okauto.ho

Suzuki Grand Vitara 3,2 V6 aut – Nagyvonalú
2010-03-24 17:34 | DM
A Suzuki Grand Vitara csúcsváltozata se nem olcsó, se nem takarékos. Ha ilyet használunk az egyértelmû jelzés a világnak: van mit a tejbe aprítani.

Teszt Suzuki Grand Vitara 3.2 V6 aut.
Fotók: Dombóvári Mihály

Valószínûleg helybõl átállítanám E85-re a tesztautóként nálunk járt Suzuki Grand Vitara 3.2 V6 automatát. Merthogy bõven van benne teljesítménytartalék, ahhoz, hogy elviselje az etanolt, és én is elviseljem a 13 literes fogyasztást. Persze aki 11,5 millióért megveszi ezt az autót, annak nem biztos, hogy a kis fogyasztás a célja, bár meglátásom szerint pazarolni a többség nem szeret. Ellenben, ha azt tekintjük, hogy autónk mekkora, és összkerékhajtású és hozzá 232 lóerõs és automata, akkor nem is olyan vészes ez a fogyasztás. Az ekkora benzinmotorok többsége mind bekajál ennyit. (Most az akciós ár 10,5 millió).


Teszt Suzuki Grand Vitara 3.2 V6 aut.És, ha már a motorral kezdtük, folytassuk is azzal. A hangja nagyon szép, kimunkált V6, a nyomatéka 291 Nm, a rugalmassága nagy-benzineshez illõn igen jó. A gázérzékenységére sem panaszkodhatok. A motorhoz csatolt automataváltó ötfokozatú, szemben a kisebb, 2,4 literes benzineshez rendelhetõ négyfokozatúval. 

A váltás rántásmentes, gázadással a váltási tempó jól szabályozható, a váltónem dobálja idegesen a fokozatokat még hirtelen mély gázadás esetén sem.

A fölényes teljesítmény nem veszi a szívére az összkerékhajtás okozta plusz terheket. A kocsi dinamizmusán lényegében nem vehetõ észre, hogy éppen hány kerék kap hajtást – a kocsi 9,3 másodperc alatt gyorsul százra, és ez az egyetlen Vitara változat amelynek a végsebessége eléri a 200 km/h-t. 




Teszt Suzuki Grand Vitara 3.2 V6 aut.Egy mûszerfali forgókapcsolóval állítható a hajtáslánc vezérlése: alapállapotban automata a rendszer, de átállítható állandó összkerékhajtásra, illetve rossz útviszonyok esetén zárható a tengelyenkénti és az oldalankénti diffi is. Ez igen jó terepképességeket biztosít az amúgy is terepjárásra készített személyautónak. A terepezést akadályozó ESP is kikapcsolható és van lejtmeneti segédprogram.Teljesen korrekt az erõátvitel.

Maga az autó nem tagadhatja le, hogy terepjárónak készült, szemben sok terepjárónak ható kocsival. A felépítése robosztus, a terepszögei a hosszú tengelytáv ellenére jók, a kerekek a sarkokra toltak. Egyébként, ha jó terepképességû személyautót keresnék, nagy az esély rá, hogy a Vitara mellett döntenék. A Grand változat a rövid Vitarával szemben autópályán is jól szolgál, nyugodtabb az egyenesfutása, és ez a bõrfull csúcsverzió zajos sem volt. A hosszú tengelytáv a rugózási komfortnak is jót tett, kényelmes a kocsi. És a terepjelleg ellenére a fordulókör is normális határokon belül maradt, így a városban is nyûg nélkül manõverezhetõ a kocsi, és jól ki is látni belõle.



Teszt Suzuki Grand Vitara 3.2 V6 aut.A doboz alakú terepjárókaszninak sok az elõnye. Bár beülni felszállva kell, de az üléshelyzet igen kényelmes, a térkínálat is nagyon jó, elöl- ’s hátul egyaránt. 
A csomagtartó is kellõ méretû, az oldalra nyíló ajtó kezelése kényelmesebb a felfelé nyílónál. A külsõ és belsõ átbújása után nyugodtan kijelenthetjük, hogy igen jó minõségû az összeszerelés.




Összességében nagyon jó kis autó a Grand Vitara – ha valakinek kevésbé a feltûnõ külsõségek számítanak és inkább a valós tudást értékeli -, a típus maximum verziója a komfortjával lõ a többi fölé. Azonban ára és magas fogyasztása ebben a formájában úgy hiszem úri-murivá teszi.