Tesztek - Suzuki Grand Vitara (A5)



Forrás: A5

2004. augusztus 23., hétfő - [13:27] 
Suzuki Grand Vitara 2.0 TD teszt 
Kellemes kompromisszum
- Vida Ferenc 

A Grand Vitara sokak szemében nem igazi terepjáró, ám aki egyszer kipróbálta, soha nem vonja kétségbe vitathatatlan erényeit. Magabiztos terepjáró képességek, megfelelő komfort, praktikum és kis fogyasztás jellemzi a Suzuki nagyobbik, dízelmotorral szerelt 4X4-esét.

Kérdés

A vérbeli terepesek erre is csak legyintenek. Terepjáró? Ez?!?! Muhaha!!! A kemény terepesek viszont – és ezt ők maguk is jellemzően vállalják - nem normálisak, tehát kifejezetten gépjármű-közlekedésre alkalmatlan helyeken próbálnak meg keresztülvágni. A kevésbé elhivatott terepjárós ilyenkor inkább egy könnyebb megoldást keres, amihez nem kell fél méteres hasmagasságú autó, ilyen pedig azért a legtöbb esetben akad. Persze a Suzuki legnagyobb 4X4-esét sem kell különösebben félteni, hiszen például van benne terepváltó, amiből rögtön kiderül, hogy nem egy mostanság divatos SUV-val, hanem terepjárási képességeket illetően egy sokkal komolyabb autóval van dolgunk. A felépítményt vizsgálva további klasszikus terepjárós elemeket találunk: alváz, pontosabban létraváz, elöl McPherson, hátul merevtengelyes felfüggesztés, alaphelyzetben hátsókerékhajtás. Akkor mégis csak terepjáró lenne?

Impressziók

A válasz egy kicsit várat magára, előtte inkább vizsgáljuk meg a Grand Vitarát tüzetesebben. Kívülről ízlés dolga - a legtöbb embertárs szépnek titulálja, én inkább maradnék az átlagosan közömbös, inkább barátságos, mint hivalkodó jelzők használatánál. A feltűnés hiánya viszont sokaknak imponáló lehet, ez nem az a batár, amivel feszíteni lehet a nyóckerben, bár azért méreteiből fakadóan kellő tekintélyt ad a sofőrnek. Érdekes viszont, hogy a nagy külső méreteket nem igazán sikerült átmenteni a beltérbe: a hely ugyan elegendőnek bizonyul, elsőre viszont mindenki meglepődik, hogy egy ekkora autóban miért nincs nagyobb hely. Ez persze elsősorban a hátsó sorra érvényes, elöl bármilyen testalkatú egyén kényelmesen elfér. Az autóból van viszont hétüléses, nyújtott tengelytávú változat is, abban bizonyára nagyobb a hely a második sorban. Apropó, beltér. Itt igen kellemes meglepetésben lehet részünk, hiszen rengeteg elemében azonos a Liana enteriőrjével, ami a jelenlegi legigényesebb Suzuki-belső.

Városban

Az ülés kényelmes, a kormány kissé teherautós, de végül is elfogadható és a váltó is a jónak számít, pláne ebben a kategóriában. A Grand Vitara igazából városban sem vizsgázik rosszul, hiszen a dobozformának köszönhetően jól belátható, a magas építés miatt pedig nem okoz gondot magasabb padkára felállni, vagy a kátyúkon átszáguldani. Billegni persze ez is billeg, a merev tengelyes konstrukciónak köszönhetően pedig elég könnyen elkezdenek csikorogni a gumik, még normális használat esetén is. A motor sem tartogat különösebb meglepetéseket: Peugeot-Citroen dízel, alacsony fordulaton semmi, 1800 környékétől viszont kellemes erővel. A "klasszikus hangú" erőforráson azért jócskán érződik a Grand Vitara másfél tonnás önsúlya, tehát nem kell egy fürge, virgonc jószágra gondolni. A 250 Newtonméter mindenesetre elegendőnek bizonyul a normális haladáshoz, a váltóval pedig nem esik nehézre az ideális fordulatszám-tartományban tartás. Az autó rendelhető még kétezres és 2.5-ös benzinmotorokkal is, nyomatékban és fogyasztásban azonban ez a francia erőforrás a legjobb választás.

Úton

Országúton még kellemesebb benyomást kelt a Grand Vitara. Egy terepjárótól ugyebár azt várná az ember, hogy nagy lesz a szél-, gördülési-, és motorzaj, ami hosszabb távon már igencsak fárasztóan hat az autóban utazókra. Nos, a Suzuki terepjárója a tempó növekedésével sem kezd zavaró hangokat adni magából, 90-110 km/órás sebességnél még kifejezetten csendes, a zenét sem kell feljebb hangosítani (ez egyébként sem szól olyan szépen, hogy különösebben igényt tartana rá bárki is, cserébe a szériafelszereltség részét képezi). A jó közérzetet a nyári hónapokban tovább fokozza a légkondi, amely ugyan csak manuális, ám abból a jobbik fajta, vagyis hatékonyan hideget csinál és kellően finomhangolható. Az apróságokat is van hová tenni, a beltér ugyanis nyúfolásig van kisebb tárolórekeszekkel és pohártartókkal. Utóbbiból ráadásul a hátsó utasoknak is jut, ha a két első ülés közötti doboz fedelét teljesen hátrahajtják. Ötletes megoldás.

A szinte csak országúti és kisvárosi használat során a dízel Grand Vitara 7,3 liter gázolajat nyelt be 100 kilométerenként, ami a kb. 70 százalékos klímahasználatot és a másfél tonnás önsúlyt figyelembe véve bátran nevezető jó értéknek.

Hegyen-völgyön

A terepjáró-képességek vizsgálatára igen komoly hangsúlyt fektettünk, így a Grand Vitarát nem máshol, mint a hazai talán legjobb tereppályán, a sobogybabodi úttalan utakon gyötörtük. Lelövöm a sluszpoént: minden igyekezetünk ellenére sem sikerült elakadni. Na jó, volt egy olyan bakhát, amit már nem mertem bevállalni, az összes többin viszont gyökkettővel, de magabiztosan sikerült keresztülgázolni. A négykerékhajtás aktivizálásáról egy kis lámpa is emlékeztet minket a műszerfalon, ilyenkor a megnövekedett igénybevétel miatt egy kicsivel nagyobb gázzal kell indulni. Ha már a négykerék is kevésnek bizonyult, jöhetett a felező, amivel egy másodpercig nem éreztük bizonytalannak sorsunk kimenetelét. Minden helyzetben teketóriázás nélkül átment, még ott is, ahová az elején még nézni sem mertünk. A Grand Vitara terepezési képességeire tehát egy rossz szót nem lehet szólni, ráadásul szűk manőverezésnél is remekül beláthatók az autó sarkai. Egy Land Rover Defender, vagy egy Discovery persze minden bizonnyal megverné a Suzuki 4X4-esét, előbbi viszont lényegesen kevésbé alkalmas mindennapi közlekedésre, utóbbi pedig kétszer annyiba kerül.

Válasz

A cikk elején feltett kérdésre, miszerint igazi terepjáró-e a Grand Vitara, tehát igen a válasz, hiszen minden épelméjűen bevállalható akadályt könnyedén abszolvált. További pozitívuma, hogy országúton is megállja a helyét, hiszen csendes, kényelmes és keveset fogyaszt. Sportosan közlekedni persze nem jó vele, akinek ilyen ambiciói vannak, jobban jár, ha a SUV-ok háza táján néz körül, ebben az esetben viszont ne álmodjon hasonló terepjáró képességekről. A Grand Vitara egy kellemes meglepetés a Suzukitól, bátran ajánlható. Konkurenseihez képest ráadásul kellemesen olcsó, hétmillióért igazából mindkét célra ennyire jó autót nem találni.