Tesztek - Suzuki Grand Vitara 1.6 2006 (A5)



Forrás: A5

2006. február 02., csütörtök - [13:20] 
Suzuki Grand Vitara 1.6 teszt 
Lányok kedvence?
- A5
 
A szomszédunkban van egy benzinkút, így gyakran oda járok tankolni. Az esetek döntõ többségében sima tankolás, fizetés, majd elillanás a sorrend, de a Suzukik esetében ez másképp történik.

Érdekes tapasztalatokra sikerült szert tennem nemrég a benzinkutak és a Suzukik kölcsönhatásával kapcsolatban. Történt ugyanis, hogy egymás után volt nálam a Grand Vitara rövidebb verziója és a Swift dízel, elõbbirõl szól most e teszt. A rövid, háromajtós Grand Vitara hallatlan népszerûségnek örvendett a pultos lányok körében, gyorsan lerohantak egy pár keresztkérdéssel. Meglepõdtem, hiszen a fiúknál általában csak egy odadobott "ez az új Vitara, mi?" protokolláris érdeklõdés volt a maximum, míg a lányok bolondultak érte. Aztán egy hétre rá betoppantam a Swift dízellel és arra is egybõl megjegyezték, hogy ez az autó volt a reklámban. Rögtön mondták a rendszámot, a kocsiszínt, sõt még azt is tudták, hogy most a dízel az újdonság. Ezek szerint a nõk jobban követik a Suzuki reklámjait?

Egyébként ha Suzuki, akkor természetesen Swift, az új kisautó gyorsan meghódította az országot. Aki vett, nagyon szereti, aki még nem vett, az meg gondolkodik rajta. Ez persze nem mindenkire igaz, de a kisautó vásárlók nagy részénél sanszos a Swift, hiszen mindenhonnan azt hallja, hogy ez már nem az a Suzuki. (Persze Wagon R-t és az Igniset is viszik, vagyis a régebbi modellekre is van igény.) A kis Swiftet az ára és a kedvezõ hitelkonstrukciók mellett a formája viszi el az igazi sikertörténet irányába, talán nem is lenne eredendõen szükséges, hogy jó is legyen.

Hátulról is helyes
Hátulról is helyes
Hogy, miért mondtam el ennyi maszlagot? Hát, mert ezen logika alapján az új Grand Vitara is sikerre van ítélve, az elõdhöz képest meglehetõsen megnyerõ vonalait nagyon sokan értékelték az egyhetes teszt alatt. A modell bár itthon nem a leginkább keresett kategóriában próbál bizonyítani, de egy növekvõ népszerûségû szegmensben, tehát meg van számára bizonyítási lehetõség. A Vitara helyzete persze meglehetõsen nehéz, hiszen ha végignézzük a konkurencián, akkor igen csak erõs a kínálat. A Suzuki azonban fel tud mutatni egy különlegességet, ez pedig a rövidebb háromajtós verzió. Akinek a képek alapján eddig nem esett le: ez járt nálunk is. Az ötajtóshoz képest az a különbség, hogy ennek kisebb a tengelytávja, jóval rövidebb, kisebb a motor, a négykerék-hajtás fix, és mellesleg a lámpái is mások. A kis Grand Vitara ebben a változatban elég jól néz ki, kívülrõl csak az elsõre talán kissé sutának tûnõ végét kell megszokni, hiszen olyan, mintha hirtelen a hátsó kerék után elfogyott volna a tudomány.

A RAV4-re hasonlít a leginkább
A RAV4-re hasonlít a leginkább
Beülve már a Swiftes hangulat fogad, ez nem azt jelenti, hogy a minden a kistestvérbõl van, de a mûanyagok minõsége, a kialakítás és mondjuk a visszajelzõk nagyon is azt az érzést keltik. Ez egy kicsit furcsa, persze annyira nem rossz, de azért lehetne egy kicsit exkluzívabb, hiszen mégis csak magasabb kategóriáról van szó. A térkínálat esetében viszont egyértelmû hiányérzetem van, hiszen csak elõl lehet kényelmesen elférni, hátul kissé szûkös a hely. Már a bemászás sem egyszerû, hiszen az elsõ ülések mozgatása nem épen gördülékeny azáltal, hogy nincs külön kar a támlán, másrészt mozgatás után az ülések nem mennek vissza az eredeti helyükre. Ez pedig igen kényelmetlen. Egyébként ilyen a megoldás van a Swift-ben is, így az a jó tanácsom, hogy családos emberek ne vegyenek háromajtós Swift-eket. A többiek viszont ne törõdjenek vele, a táskát be lehet dobni elegánsan középrõl is a hátsó ülésekre. (Igaz, kivenni már akkor sem olyan könnyû.)

Persze erre szokták azt mondani a márkakereskedõk, hogy ha nem tetszik a kényelmetlenség, még a hátsó térkínálat, akkor vegye meg a nagyobbat. Ez esetünkben jogos is, hiszen a tesztautónál 400 ezerrel többért már kétezres motorral szerelt ötajtósat lehet venni, ami szerintem mindenkinek megéri, kivéve, aki direkt rövidebbet akar venni.

Belül kissé Swiftes
Belül kissé Swiftes
A Grand Vitara felszereltsége egyébként nem rossz, ugyan a tesztautó nem a legalsó JA szint volt, hanem az eggyel magasabb, a háromajtós kínálat csúcsán trónoló JX-A. Ebben már távirányítós a központi zár, van légkondi, a 4 hangszórós CD-s rádió is alap, ködlámpák is vannak elõl, és a külsõ tükör elektromosan mozgatható és fûthetõ is. A vezetõ és utasoldali légszákot még oldal- és elsõ függönylégzsákkal is kiegészítik, és a 16 collos alufelni is széria. Természetesen a többi, ma már alapextrának számító dolog is benne van, így a tesztautó felszereltsége tényleg nem hagy kívánni valót, fõleg mivel az elsõ ülések is fûthetõek, ami egy hideg téli reggelen nagyon jól tud jönni.

Ha már lehetséges választási lehetõségeknél tartunk, akkor nézzük meg a motorokat. A japánok itt meglehetõsen fura terméklogikát követnek, ugyanis a háromajtós mindössze az 1.6-os motorral rendelhetõ a már említett kétféle felszereltséggel, míg az ötajtósba csak a 2000-es benzines és az 1.9-es turbódízel jár, átfedés nincs. Magyarul, tehát ha akarnék, akkor sem kaphatnék erõsebb háromajtóst, de az ötajtósba se lehet kérni gyengébbet. Persze ez önmagában nézve nem baj különösen a nagyobbik modellnél, de azért fura.

Terepváltó már nincs benne
Terepváltó már nincs benne
Egyébként feltehetõen, ahogy a többség az 1.6-os motorra kezdetben én is azt hittem, hogy ehhez a kasztnihoz nagyon karcsú lesz, de amikor elõször megláttam a szalonban, hogy a háromajtós külsõre koránt sem olyan monstrum, mint ötajtós testvére, akkor már nem voltam ennyire pesszimista. Aztán kiderült, hogy én teszem bele az elsõ kilométereket, így együttérzési szempontok miatt csak kíméletesre fogtam a figurát. Pedig a kérdés adott, mivel a Grand Vitara kínálatban ez a legkisebb moci, amelyet ráadásul se turbó, se kompresszor nem lélegeztet, vajon nem kevés ez a mozgatáshoz?

Az elsõ tapasztalat alapján állítható, hogy bár nagyobb motorokkal feltehetõen lendületese(bbe)n lehetne mozgatni a divatterepjárót, de az 1.6-os sem annyira rossz. Városban kifejezetten jól elboldogul, hiszen a VVT szelepvezérlésnek köszönhetõen már alul is van nyomaték, persze azért lendületes autózáshoz sûrûn kell váltogatni. Országúton ez még inkább elõtérbe kerül, de összességében semmi baj nincs a motorral. Akinek nem sportos a vezetési stílusa, annak sosem fog hiányozni a plusz lóerõ, aki meg erre hajt, annak a fejében meg sem fordul, hogy egyáltalán 1.6-ost vesz.

A bejáratós autó esetén mindig van egy-két dolog, ami nehézzé teszi a tesztelést, a véleményformálást, hiszen ilyenkor még olyandolgok is zavarhatnak, amely a késõbbiekben megszûnnek. Valószínûleg az én esetemben ilyen a váltó, amely a teszt ideje alatt meglehetõsen karcosan, akadozva járt, igaz, a pár együtt töltött nap alatt látványosan javult a helyzet. Persze kérdés, hogy azért mert megszoktam, vagy azért mert kezdett bekopni. A Suzukik esetében kevés rossz tapasztalatom volt a váltókkal, tehát bízzunk a második verzióban.

A hátsó üléssor
A hátsó üléssor
Természetesen hasonló okok miatt a tesztfogyasztás sem mérvadó, hiszen azt mindenki tudja, hogy a bejáratós autó többet fogyaszt. Na, mindegy. Nekem az egy hét, jellemzõen városi használat során kemény 10 literes átlag jött ki, ami elsõre nem rossz, de figyelembe kell venni a kímélõ használatot és a nagy hideget is. Elõbbi csökkenti, utóbbi növeli a fogyasztást, így szerintem e kettõ körülbelül kiegyenlítette egymást. Ennek ellenére ez a fogyasztás másodikra nem rossz, sõt várhatóan a bejáratási idõszak végére egy-másfél literrel még csökkenni is fog.

A Grand Vitara tehát összességében így háromajtósban jó döntés lehet, ha nem kell sokat használni a hátsó padokat. Elsõsorban olyanoknak való, akik tényleg sosem utaznak kettõnél többen, viszont sokat parkolnak városban és szeretnek minden úthibán átgázolni, na meg felülrõl nézni a világot. A Grand Vitara ezen verziója - nem árulók el nagy titkot - inkább rosszabb minõségû utakon, földutakon bizonyíthat, komolyabb terepre nem való, viszont a téli jeges napokon jól jön az összkerék-hajtás. Feltehetõen sokan azt mondják majd rá, hogy tipikus cicababa autó, akiknek azért vesznek ilyet, hogy ne féljenek, meg örüljenek is mivel jól néz ki. Az biztos, hogy "farokhosszabbítónak" rövid, de ilyen sztereotípiák a konkurenseket is sújtják. Tény, hogy rövid hobbiterepjáróban nem sok férfivezetõt találunk, de ettõl függetlenül lehetünk bátrak, és megtörhetjük mi magunk is a jeget a Grand Vitará-val.

Egész robosztus kiállás
Egész robosztus kiállás
Már, ha van rá elég pénzünk, ugyanis az ára nem éppen az olcsó Suzuki korszakot idézi, hiába ez már az új Swifttel megszûnt. A terepjárók között nem számít soknak a tesztelt Grand Vitara 1.6-ért kért több mint 5.2 millió, de ha jobban belegondolok, nekem viszont az. Egyrészt nem elégíti ki tökéletesen terepjárós igényeimet, másrészt a kis méreteivel a személyautósakat sem éri el. Ez a modell azoknak jöhet be, akik pont egy ilyenre vágynak, vagyis ne legyen nagy, de mégis menjen el könnyebb terepen. Ha terepjáró kellene, akkor 4.5 milla körül már adnak jól felszerelt Pick Upot, ami inkább teherautós, vagy ha csak a négykerék-hajtás kellene, akkor pedig jöhetne egy alap Subaru Impreza is. Persze mindkettõ teljesen más kategória. Ami a konkurencia közül a Suzukit kiemeli, hogy a kategóriatársak között most nincs új divat SUV ilyen kicsi, amíg az ötajtós Grand Vitarának hegyekben áll a konkurencia. A Honda már nem gyártja a HR-V-t, a Mitsubishinél sem látok ilyen modellt, a Toyota RAV4 is csak a kifutó modellbõl kínál háromajtósat, sõt még a koreai vetélytársak sem hoztak ki ilyesmit. Érdekes. Ezek szerint a kis Vitara még inkább rétegautó lehet, hiszen egy egyre népszerûbb kategória partvonalán lavírozok. (Egyetlen aggályom van csak ezzel kapcsolatban, ez pedig az, hogy a szintén nem rossz Kia Sportage-t alig többért már öt ajtóval és 2000-es motorral meg lehet kapni.)

A Grand Vitara ettõl függetlenül egy újabb elõrelépés a Suzuki történetében, bár a háromajtós számomra nem lehetõség, de azért biztosan sokan élnek majd vele. Igazából az ötajtósban látok komoly fantáziát, hamarosan azt is teszteljük.