A hónap autója - 2013.06 - Krisztián LJ80-a






 
Suzuki4x4.hu: Mióta van meg az autó?
LJ80HUN: 2001 januárjában vásároltam az autót. 1981-es évjárat, 1994-ben hozták be Olaszországból, ha jól tudom. Ott tartalékos, rádiós járműként várta a bevetést, de kimentették a sorkatonai állományból, így viszonylag kevés kilométerrel jutottam hozzá. Szinte azonnal kerestem a túrázási lehetőségeket, a hasonló érdeklődésű embereket. 
 


 
S: Hogy került hozzád, miért pont ezt vetted?
L: Amikor kitisztult bennem hogy LJ-t szeretnék venni, elkezdtem nézegetni a hirdetéseket, újságokat. Többet megnéztem Székesfehérváron, Budapesten és környékén, de nem találtam olyat, ami jó lett volna. Édesapám már Audi kupét, meg kabrió Golfokat ajánlgatott, de kitartottam az LJ mellett. Aztán találtunk egy hirdetést, amiben fém keménytetős LJ-t próbáltak eladni. Mivel Baján árulták, hétvégi találkozót beszéltünk meg. Már úgy voltam, hogy látatlanban megveszem, és elkezdem felújítani magam, ha ez is lestrapált állapotú. Aztán úgy alakult, hogy a kereskedő üzlettársa elvitte még Bajától 110km-re vadászni az LJ-t, így azt nem tudtam megnézni. Nagyon ideges voltam, hogy a megbeszélt időpontban lekocsikázunk jó pár Km-t, és az autó sehol. A kereskedő elárulta, hogy a szomszéd faluban van egy LJ ami szétszedett állapotban van. De ha összerakják mindenképp meg szeretné venni. Egy nevet adott, meg a települést. Felkerekedtünk, sikerült megtalálni a tulajdonost, majd végül megvenni az LJ-t, miután összerakták. Egy vadász járt ki vele az erdőbe lövöldözni. Mikor hoztam haza még érezni lehetett benne a vad szagát.
 

 
 
S: Miért pont Suzuki? Miért pont LJ80?
L: Megvétel előtt éveken keresztül Balatonbogláron töltöttünk egy-egy hosszú hétvégét pünkösdkor és valamikor ősszel. A szomszéd üdülőbe jött egy Niva teljesen sárosan. Megkérdeztük hol sikerült a művelet az autóval? Azt mondta, hogy van itt valami tereprally, de ebédelni jöttek csak a szállóba, és utána mennek vissza, ha gondoljuk, tartsunk velük. Így kerültem közelebbi kapcsolatba az offroaddal, a terepjárókkal, és a Somogybabodi Offroad Fesztivállal. Azonnal megtetszett, mondanom sem kell. Az ezt megelőző évben egy volt osztálytársam közúti balesetet szenvedett sajnos, így otthonról tiltották nagyvas vételét. Az LJ előtt egy 79-es Chevrolet Camarót szerettem volna megvenni 6.6-os motorral - csodálkoztak is a barátok, ismerősök, hogy sikerült a másik végletet választanom. A fesztiválon már feltűnt nekem a kis terepjáró, a lámpák között SUZUKI felirattal. Nem tudtam, mi a pontos típusa, de tetszett, hogy kicsi, könnyen mozog a fák között, meg maga az autó is tetszett. Utánanéztem, ahol lehetett, és végül rá esett a választás. Nagyon egyszerű szerkezet, ez is az egyik nagy előnye, nincs a karosszériában zártszelvény, vagy bármi, amiben megállhatna a víz. Az egész autó elektromos rendszere talán 3 biztosítékra van kötve, amiből nekem az egyik nem volt benne, mégis működött minden. Túlnyúlásai szinte nincsenek is, a kerekek a meglehetősen kicsi karosszéria sarkaiban vannak. Ez egyébként az egyik hátránya az autónak - hogy kicsi. Hosszabb túrázásra nehéz kiválasztani mit vigyünk magunkkal, és minek kell otthon maradnia a korlátozott helykínálat miatt.
 

 
 
S: Mire használod az autót? Hobbi, munka vagy vegyesen?
L: Vásárlást követően napi használatban volt az autó, ezzel jártam suliba, majd dolgozni, és természetesen túrákra, találkozókra is. Egy túra alkalmával eltört a főtengely, ennek ellenére hazavitt, másnap a munkahelyemen vettem észre, hogy folyik belőle az olaj. Elvittem a szerelőmhöz, aki szétszedést követően csodálkozott, hogy egyáltalán járt még a motor. Utána egy nagyobb alakítás következett, én meg autó nélkül maradtam. Így vettem egy Trabit, és elkezdődött egy kb. két éves trabis időszak. Majd még egy Trabit kellett vennem, mert az LJ csak nagyon lassan készült, a Trabi meg nem bírta a kiképzést. Amikor a második Trabi is hanyatlott, bementem egy Suzuki kereskedésbe, és kértem egy Swiftet, melyhez az SLJ-080 rendszámot vettem (Suzuki LJ 80). Ha városba kell szaladgálni, akkor a Swiftet használom, így az elkészülést követően már kizárólag találkozókra, túrákra, versenyekre, veterán találkozókra járok vele. Vagy esetleg nyáron csak úgy "krúzolni", örömautózni. Ilyenkor a tető hátra kerül, a fém ajtó átadja helyét a gyári csőajtónak, és indulok is.
 

 
S: Miket módosítottál az autón?
L: Első körben kapott egy pár fém ajtót, majd egy keménytetőt. Az előző tulajdonos egy automata biztonsági övet tett fel a bukócsőre. Hogy elférjen az automata szerkezet, levágta a hátsó kitámasztást, és kissé megdöntötte az egész bukót. Az övet visszacseréltem fixre, a bukócsövet gyári helyzetbe állítottam és hátra kitámasztottam. Az autót legutóbb két éve újítottam fel. Váltó, terepváltó, hidak, rugók, lengés csillapítók, kormánymű, az egész autót újra vezetékeztük úgy, hogy minden fogyasztóhoz külön megy a pozitív és a negatív vezeték is, de a karosszéria maradt olyan amilyen. A lényeg számomra a műszaki épség, a karosszéria állapota nem nagyon érdekelt. Amikor kb. 10 éve kilakatoltattam, sajnáltam kivinni a földre. Talán ezért próbálom húzni a karosszériázást, de tudom, hogy nem lehet a végtelenségig. 
 

 
A laprugókat Trabi rugókra cseréltem, hozzá Fiat Uno hátsó lengés csillapítókat tettem. Valamivel magasabb lett így az autó, és rendkívül lágy lett a rugózás. Nagyot tud "lépni".
Régebben a híd fölé volt rakva a rugó, de az LJ kardánok ezt nem szerették, illetve az ilyenkor „kötelező” szélesítés miatt a túrák első 100 méterén úgy beterítette sárral az autó saját magát, hogy nem lehetett kilátni belőle. 
Így aztán visszaalakítottam gyárira. Az LJ hidakat hiába újítgattam fel, cseréltem benne a csapágyakat, szimeringeket, folyamatosan szivárgott az olaj ki, a sár be, átkorrodált a hídház, stb. Ezért döntöttem a csere mellett, az SJ 410-es keskeny hídjai kerültek az autó alá, de a differenciálművet visszacseréltem az LJ difikre, mert azok rövidebb áttételűek. Tettem bele egy kevlár kuplungot, ami már bő 7-8 éve teljesíti a szolgálatot gond nélkül, a terepváltóra került egy csörlő kihajtás, ami majd az elektromos csörlőt fogja leváltani. Jelenleg az elektromos a hátsó híd előtt, az alvázra van rögzítve. Az üzemanyag tartály is elkerült az autó alól, most a hátsó ülések helyén van, mert itt jobban van védve a sérülésektől.
 

 
A motor egy Dacia karburátorral lett kissé butítva, ez nagyon egyszerű szerkezet, nincs vákuumcső, nincs elektronika, nincs, ami elromoljon. Az alapjárat nem ingadozik, nem ugrik meg 2000-es fordulatra, ha tiszta üzemanyagot kap, problémamentesen működik. Egyszerűen, ha nyomom a pedált, akkor megy, emelkedőkön sem fogy el az úszóházból a benzin úgy, mint a Lada karburátornál. Igaz, nem olyan erős mint volt, de nálam fontosabb pár lóerőnél az egyszerűség és a megbízhatóság - ha bemelegedik, tökéletesen működik. Vásároltam egy garnitúra alu felnit is, hogy legyen egy kis csillogás, egy kis új az autón, valamint nem utolsó sorban egyszerűbb tisztítani, ha a túrákon vagy versenyeken sárosak lesznek, így hazaúton nem ráz szét a centrírozatlan kerék. Erre kerültek a Simex mintás gumik. Az LJ legújabb társa egy 28 éves, teljesen gyári, makulátlan állapotú Skif sátras utánfutó, amihez fel kellett tenni egy vonóhorgot. Hogy a versenyeken ne legyen útban, levehető horgot tetettem az LJ-re.
 

 
S: Mik a további terveid?
L: Már egy-két éve tervezem a karosszéria cseréjét, de mindig közbejön valami. A mesterem idén Afrikában dolgozik, így még egy kicsit várat magára a művelet. Mivel az átlagosnál jóval több vizet és sarat kap az autó, ezért gondolkozom valami alternatív megoldásban, tartósabb korróziómentességet jelentő lehetőségben - de erről majd egy következő cikkben. Felújítást követően szeretném azonos színűre fényezni az LJ-t és a Skifet.
 
S: Merre jártál eddig az autóval?
L: Fesztiválok, versenyek, rendezvények a célállomások az utóbbi 6-8 évben. A legmesszebb talán Zalaszentgróton voltam vele. De a Balaton, Veszprém, Kecskemét, Dunaújváros, sőt, egyszer még Szlovákia is szerepelt az úti célok között. A rendezvényekre szinte kizárólag az LJ-vel, saját lábán jutok el, de volt már rá példa, hogy a nagy autómmal vittem. Ami persze leért mindenhol. Ezért használom az autókat ott, ahova tervezték. Kicsit a városba, nagyot autópályára, az LJ-t meg terepre.
 

 
S: Mennyire vagy megelégedve az autóval?
L: Most már 12 éve megvan, és nem tervezem az eladását, szerintem nem is kérdés az elégedettség. Ez az LJ80-as egy vászontetős, vászonajtós kivitel, ami télen meglehetősen huzatos. A réseken süvítő hideglevegőt egy pár fém ajtóval próbáltam csillapítani, melyhez egy műanyag tetőt is segítségül hívtam, így télen teljesen zártként működik, a fűtés meglepően jó hőmérsékletet teremt az utastérben. Nyáron, napsütésben, illetve kánikulában viszont leveszem róla a "télikabátot", a keménytető helyére felkerül a ponyvatartó keret összehajtva, a fémajtók ismét átadják helyüket a ponyvaajtó zsanérjainak, a ponyvaajtókat hátrateszem, lenyitom a szélvédőt, és indulhatok is. Így még a motorosok is intéssel tudatják, hogy közéjük tartozónak tekintenek, a többi autóban ülőknél és az utcán sétálóknál előkerülnek a fényképezők, a kisgyermekektől kezdve a nyugdíjasokig sokan integetnek, utánunk fordulnak. Parkolóban vagy a piros lámpánál kapom a kérdéseket, a "lájkokat" - lehetetlen feltűnés nélkül menni vele.
 

S: Vennél újra LJ-t
?
L: Vennék, ez nem is kétség. Jópofa, feltűnő darab. Lassan 33 éves lesz, így a veterán, retro találkozókon is kezdik megszokni a Suzuki-t. Már nem kérdezik meg, hogy hány éves az autó, egyből beengedik, és azonnal nagyon nagy érdeklődés veszi körül. Várom már LOA megújulását, mert ez biztos nagy lendületet fog adni az én autóm karosszériájának felújítása felé. 


Ha szeretnéd te is bemutatni az autódat, keress minket az info@suzuki4x4.hu címen!